BESZÁMOLÓK
HÍDÉPÍTÉS
A TCI-VEL MEXIKÓBAN
BERLIN (magyar workshop az RCI nemzetközi konferncián)
A TCI Egyesület 2013. évi beszámolója
A TCI Egyesület 2014. évi beszámolója
A TCI Egyesület 2015. évi beszámolója
HÍDÉPÍTÉS (TCI-vel a felelős életvezetés kialakításáért – visszatérés a munka világába - Csoportvezető képzés TCI-vel)
HÍDÉPÍTŐ tréning a neve annak a képzési programnak, amelyet a családgondozási idő után ismét munkába álló ill. állást kereső szülők számára dolgoztam ki. A „hídépítés” szó arra utal, hogy a szülőknek az otthon töltött évek után hidat kell építeniük az otthon végzett munka és a társadalmi, kereső tevékenységek között, ami nem egyszerűen az álláshirdetések böngészését jelenti. A multiplikátor hatás érdekében a fenti célcsoportot összefogó szervezetek (NOE, Otthonsegítünk Alapítvány) vezetői számára kidolgoztam a HÍDÉPÍTŐ tréner-képzést is.
A 100 órás képzési modell építőkövei:
- Hídépítő alapképzés - saját élményű tréning (28 óra)
- Hídépítő csoportvezető képzés – csoport ill. tréning-vezetői kompetenciák, a Hídépítő modell egységeinek gyakorló feldolgozása (60 óra), szupervízió (12 óra)
Az alapképzés célja, hogy a résztvevők saját helyzetük, eddigi életútjuk áttekintése után tudatosítsák képzettségeiket, képességeiket, szakmai irányultságukat, és vizsgálják meg a továbblépés lehetőségeit. Majd szinte a legfontosabb lépésként kötelezzék el magukat a változás mellett, döntsék el az elérendő célt, dolgozzák ki a cél eléréséhez vezető utat és annak első lépéseit.
A TCI szellemében vezetett képzésnek számos előnyét tapasztaltam.
Sokan úgy érkeztek, mintha tanácsadásra jönnének, vagyis mások mondják meg, hogy mit kell tenniük. Ez a magatartás gyakran tapasztalható a család körében élő nőknél, akik a külvilággal való kapcsolattartást rendszerint a férjükre hagyják. Vagyis a családon kívüli ’hivatalos’ világban nehezen igazodnak el. A TCI vezető magatartása következtében hamarosan ráébredtek, hogy itt senki sem fog helyettük dönteni. És ezt végül hálásan igazolták vissza.
A következő pont, amin túl kellett jutnunk az eredményes munka érdekében az volt, hogy a résztvevők mondjanak IGEN-t a változásra, kötelezzék el magukat ténylegesen arra, hogy a családi életszakasz után fizetett munkát akarnak végezni. Ez nagyon lényeges, és nehéz pont volt, mert sokan úgy élték meg, hogy életük súlypontja még mindig otthon van, és nem igazán készek a kilépésre, csak külső körülmények hatására gondolják így (pl. lejár a gyes).
A „chairperson” elv tudatosítása és figyelmes gyakorlása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevők felismerjék saját kívánságaikat, igényeiket, érzéseiket, és megtanuljanak kiállni magukért.
A döntések meghozatalában, a saját értékesség és hasznosság megélésében nagy szerepe volt az egymást tisztelő és tiszteletben tartó, megerősítő légkörnek.
A HÍDÉPÍTŐ csoportvezető képzéssorán a résztvevők megismerkedtek az alapképzés moduljaival, feldolgoztunk néhány csoportvezetői kompetenciát, majd párosával levezettek egy-egy modult. Bár a képzés nem hivatalos TCI tréning volt, mégis, először ki nem mondva, majd kimondva is hivatkozni ill. utalni lehetett a TCI-re. A résztvevő vezetés, a vezető tekintélyének leépítése a közös tanulás érdekében, a témák megfogalmazása és vezetése, majd rávilágítás a csoportfolyamatra és a csoportdinamikára, mind sokat jelentett a tanulás szempontjából. Különösen kiemelem a gyakorló vezetések kapcsán a visszajelzések adását és elfogadását, amely minden gyakorló kör végén megtörtént. Ezáltal minden résztvevő gyakorolhatta a tréning menetének és a tréningvezető intervencióinak tudatos megfigyelését, majd saját reflexióinak hiteles és építő megfogalmazását.
Bittsánszky Sári
diplomás TCI tréner
A TCI-VEL MEXIKÓBAN
Szerzetesnőként jutottam el Mexikóba és töltöttem ott fél évet 2006-ban. Ottani nővértársaimmal az egyik nagyváros, San Luis Potosí egyik külső negyedében éltünk és dolgoztunk nőkkel és gyerekekkel. Közösségemmel továbbá részt vettem, egy hitoktatóknak szóló képzésben is.
Olyanokkal kerültem kapcsolatba, akiknek nincs módjuk részesülni a magániskolák nyújtotta igényes, de magas tandíjat kérő oktatásában, olyanokkal, akik szegények, mert megfosztottak a szellemi, lelki képzés lehetőségétől. Ez elsősorban nőkre érvényes, akik a nevezetes „15-ik születésnap” megünneplése után már az esetek nagy részében hamar férjhez mennek és azután 30-35 éves korukban, vagy még később, már többgyerekes anyaként tudják először felismerni, megfogalmazni, hogy vágynak tanulni, képzésben részesülni.
Latin-Amerikában a Paulo Freire által kifejlesztett educación popular az a nevelési, képzési mód, ami e hátrányos helyzetű lakosságot megpróbálja elérni és velük együttműködve, őket képezni. E képzés keretében nagy hangsúly kerül a valóság tudatos és kritikus szemlélésére is.
Számos ponton fedeztem fel hasonlóságot az educación popular és a TCI között. Az a szemlélet, mely alapján az egyén tudatos jelenléte szükséges a közös munkához, a csoport életéhez és mindez a közös céllal (témával) együtt él igazán, igen hasonlatos.
A csoportok már működtek, amikor bekapcsolódtam. A vezető team előkészületi munkáiban és azután a csoportfoglalkozások során volt alkalmam a TCI-látásmódot megosztani és felajánlani. Egy egész napos hitoktatói továbbképzésen határozottan vezetőnk volt a témacentrikus interakció. Ez utóbbi esetben a Konfliktusok - és mit kezdjünk vele a csoportban? volt a téma. E képzési napról és az ahhoz vezető előkészületi folyamatról szeretnék néhány szóban beszámolni.
Az előkészület során a vezetőkkel felismertük, hogy „témává” kell tenni a konfliktust. Az összeütközés ezekben csoportokban is jelen van, ámbár legtöbbször feltétlen engedelmességet kívánva elnyomással, vagy éppen káoszba torkollva (nem) kezelik a csoportvezetők. Fontos volt felismerni, hogy a csoport életében elengedhetetlen az a szakasz, amikor kialakul az ellenállás és kritika a vezetéssel és a többi résztvevővel szemben, a csoport fejlődéséhez ez szervesen hozzátartozik. Megjelenik a düh, az agresszió és a csalódás. Sok esetben versengés és küzdelem lobban fel a résztvevők között. Hatalmi harc dúl a vezetéssel. Elutasítják az adott témát és a választott struktúrát. Egyes résztvevők önállóskodnak, vagy épp kitérnek a feladatok elől és menekülnek a csoportból. Ugyanebben, a konfliktusokban gazdag csoportszakaszban jellemző lehet, hogy a vezetőt vizsgáztatják, felszólítják, hogy indokolja meg viselkedését. Fennáll annak a veszélye, hogy a vezetőt a csoport külső ellenségévé kiáltják ki.
Ahogyan az előkészület alatt világossá vált, milyen fontos a csoport fejlődése érdekében a konfliktus kezelése, már csak azt kellett átgondolni, hogy milyen módon (milyen struktúrák alkalmazásával) tegyük ezt. Végül a képzés során megvalósult ötletelés nagy csoportban, rövid elmélet, személyes reflexió, kiscsoportos munka és szerepjáték is.
A képzés napján azután majdnem hallani lehetett a „szívekről legördülő kövek zaját”, amikor felszabadultan ismertek rá a hitoktatók saját csoportjaik helyzetére és el tudták fogadni, hogy a korábban annyira rettegett konfliktust megengedhetik, segíthetnek megnevezni és még mederben is tarthatják. A nap végén, a „Mit viszek magammal?” kérdésre többen csillogó szemmel kiáltották: „Azt, hogy nem kell félnem a konfliktustól a csoportban!”
Lelkesítő volt, mert rendtársaimnak, akik önkéntes munkatársakkal képzőként dolgoznak, át tudtam adni egy kis morzsát abból, amit a TCI-től tanutam:
- hogy minden résztvevő autonómiája és azon képessége, hogy szabadon cselekedjék fontos;
- hogy az egyéni érdeklődési területeket és célokat tisztelhetjük;
- hogy a tehetséget és képességeket fel tudjuk használni, és;
- hogy a problémákat és bosszúságokat (idegesítő pontokat) komolyan vehetjük.
Paál Judit rscj
Sacré Coeur nővér
Diplomás TCI tréner
BERLIN (magyar workshop az RCI nemzetközi konferncián)
„Hogyan navigáljunk a fluktuáló munka világában - hogyan segít a TCI, hogy szakszerűek legyünk és megőrizzük integritásunkat?”
Konferencia és Nemzetközi Tapasztalatcsere
2007 április 12-15. Berlin
Számomra a legnagyobb élményt az jelentette, hogy találkoztam „virtuális” mesteremmel Friedemann Shulz von Thun-al. A Hamburgi Egyetem pszichológia professzora lenyűgöző elevenséggel adott elő. Ahogy azt könyveiből megismertem, önálló és praktikus elméleteket ad a „demokratikus” kommunikációt folytatni kívánók kezébe és szívébe.
Bár az elméletek egyszerűek és jól átláthatók, mégse banálisak, hanem elmélyülésre sarkallnak. A kommunikáció 4 fül elmélete, a döntéshozáskor megélt belső team, a visszajelzés érték-kvadrátja hasznos és TCI-vel átitatott eszköz. A legfontosabb mégis a személy, aki ezeket az eszközöket használja- mondta Schulz von Thun.
Ezt legelőször Ruth Cohntól hallotta, amikor a Multik-nál dolgozó sikertréner valami mást akart, nem csupán a magatartástréninget - egy kommunikációs „Sonntagsanzug” „vasárnapi öltönyt” szabni és adni az emberekre.
Hogyan segít a TCI; szakszerűnek lenni és megőrizni integritásunkat? Erre a kérdésre válaszolt csattanósan virtuális mesterem, életútjának és eszközeinek bemutatásával, személyes hatásával. Mesterem, aki most már, mint Frido szerepel levelezési listámon is.
Az előadások után workshop-kínálat várta a 250 résztvevőt. A workshopok tagolása:
Szupervízió, felnőttképzés, TCI a gazdaságban, TCI az iskolában, TCI a felsőoktatásban, TCI a pasztorációban, TCI a team-képzésben.
Diplomás és graduált trénerek osztották meg legjobb tapasztalataikat és feldolgozták 5-25 fős csoportokban a TCI szempontok érvényesülését. A TCI elősegíti a csoportok munkaképességét a gazdaságban - szerepelt a felhívásban. Hajlottam az indíttatásra és én is bejelentkeztem egy workshoppal, saját tapasztalatomat kínáltam megosztásra.
A Konferencia- Plakáton ez szerepelt:
TZI Ungarn (Magyarországi Témacentrikus Interakció Egyesület – MTCIE)
Workshop cím: Kiegyensúlyozott kommunikáció = siker az eladásban?
Alcím: TCI, katalizátor az eladási folyamatban, amely ügyfelek igényeire kifejlesztésre kerülő rendszerek értékesítését és testreszabását célozza
Cél: A műszaki képzettségű szakértők kommunikációs kompetenciáját az ügyfélkapcsolatban növelni
A projekt célja: „Eladási Workshop” kifejlesztése – melynek célja a jövendő ügyfelek megszólítása és tapasztalatcserére hívása. A jövőműhely fázisai segítettek a 2 napos tréningen abban, hogy a csupán kognitív szintről a műszaki szakértők elmozduljanak, és a kommunikációs folyamatban több életminőséget fedezzenek fel, hiszen közös fejlesztésekről lenne szó; ne csupán az eladás sikeressége tartsa őket fogva.
TCI szempont: A megbízó rendszereket fejleszt, amelyek speciálisan az ügyfelek igényeire kerülnek kialakításra. Az egyirányú kommunikáció nem használ semmit, az eleven kommunikáció fenntartása került megjelenítésre a TCI módszer segítségével.
Vita-tézis: A műszaki képzettségű, kereskedelemmel foglalkozó szakemberek számára a sikerre fixálódott magatartás komoly gátat jelent a saját gyengeségek felfedezésére és az egyéni elégedetlenség bevallására az eladási workshopon folyó kommunikációval kapcsolatban.
A 2 napos tréning célja: a témára való fixálódástól eljutni az én és a mi hangsúlyosabbá válásáig, ezáltal az eladók és a vásárlók életminősége is javul. A rendszer-fejlesztés, mint gazdasági cél is sokkal hatékonyabban megvalósítható az eleven kommunikációval.
2 alkalommal került az általam kínált workshop megrendezésre. Először egy csak nőkből álló 5 fős csoport érdeklődött. TCI trénerekkel és nem TCI-vel dolgozókkal együtt néztük meg, mi volt a speciális TCI „elixir” ezen a Magyarországon lebonyolított 2 napos, gazdasági szereplőknek tartott tréningen.
A második alkalommal csak férfi résztvevők voltak, egy indiai és öt német tréner, akik a gazdaságban trénerkednek, ismerik és részben használják is a TCI-t.
A záró kör megmutatta, hogy milyen módszertani elemeket vesznek át. Az indiai résztvevő elmondta, hogy neki az volt a legfontosabb, hogy az eladási siker görcsös akarása önmagában nem lehet cél a kommunikációs tréningen, a TCI segíti a megfelelő cél kitűzését.
Zöldyné Szita Erzsébet
Graduált TCI tréner
(mestertréner)