tcisite

„A tanulásnak soha nincs vége.
Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi,
amelyek várnak rád, ha megéred azt a kort.”

/Cherie Carter-Scott/

A Témacentrikus Interakció humanista emberképen alapszik és a humanista pszichológia egyik irányzata. Osztozik alapfeltételezéseiben, értékeiben, különösképpen pedig az embertárs, és az ember fejlődési lehetőségeinek tiszteletében.

A Témacentrikus Interakció - mint önismeretre vezető módszer az életművészet alapja lehet, másrészt módszertani és személyiségfejlesztő elemei révén bevezet a csoportvezetés művészetébe.

A TÉMACENTRIKUS INTERAKCIÓ - MINT MÓDSZER

     A Témacentrikus Interakció (TCI) egy olyan interakciós modell, amely a csoportfolyamat során egyenlő hangsúlyt ad az egyénnek, a csoportnak és a feladatnak, miközben a csoporton kívüli környezetet is számításba veszi, mint folyamatalakító tényezőt. Célja a személyiségfejlődés, a feladatorientált munka (gyakorlatok) és a kommunikáció/kooperáció közötti szintézis létrehozása.
     A TCI arra a felfogásra épül, hogy az Egyén-Csoport-Téma-Környezet dinamikus egyensúlya jelenti az igazi, élő tanulás („living-learning”) és a kommunikáció alapját. Modelljét a pszichoanalízis és a sajátélményű csoportterápiák tapasztalatára építve Ruth C. Cohn svájci pszichoanalitikus fejlesztette ki az 1950-es és 1960-as években az Egyesült Államokban.
    Az Európában főként német nyelvterületen elterjedt módszer filozófiája az életet értéknek tekintő etikai elven alapuló axiómákra épül:

Egzisztenciális-antropológiai axióma: Minden és mindenki egyszerre önálló egység - ugyanakkor senki nem létezhet önálló egységként, hanem csak kölcsönös függőségben. Minden személyiség pszichoszomatikus egész, az észlelés, az érzelmek és a gondolkodás valamint a cselekvés egysége.

Etikai-szociális axióma: Minden élőt és élő növekedését tisztelni kell, mely olyan döntéseket követel meg, amelyek érték-függőek. Az inhumánus magatartás romboló! Az embernek ember voltából származó kötelessége minden élőt értéknek tekinteni és óvni.

Pragmatikus-politikai axióma: A szabad döntésnek külső és belső határok szabnak korlátot, de ezek a határok a figyelem iskolázása révén folyamatosan tágíthatóak. Univerzális, kölcsönös függőségünk tudatosítása tesz képessé bennünket arra, hogy felelősséget tudjunk vállalni. Az ember autonómiája annál nagyobb, minél tudatosabban számításba veszi függőségét belső és külső meghatározottságaitól. A szabad döntések az adott belső és külső határokon belül történnek.

A TCI módszerrel folytatott pedagógiai/terápiás munkát meghatározó axiómák és posztulátumok a humánus cselekvés értékorientált voltát, valamint etikai követelményeket is jelentenek. A három axióma egymásra épül és egymást feltételezi.

Ezekből az axiómákból következik a TCI két meghatározó posztulátuma:

„Légy önmagad szószólója!”, vagyis tudatosítsd saját belső és külső valóságodat és hozz felelős döntéseket. Légy önmagad főnöke. Mindig Te vagy az, aki dönt és ennek legyél tudatában. Figyelj minden hangra a "belső tanács"-ban és a külső tanácsadók esetében is - a döntés a tied.

„A zavaró tényezőknek elsőbbségük van!” – a zavaró tényezők is a csoportfolyamat részei és ha figyelmen kívül hagyjuk őket, megzavarják a csoporton belüli kommunikációt. Mindig figyelj arra, hogy mi akadályozza a közös munkát a Te utadon és a többiek útján. Csak ezek vizsgálata, és az akadályok elhárítása után folytatódhat a növekedés.

A Ruth Cohn által kidolgozott csoportdinamikai módszer többek között a demokratikus gondolkodás és viselkedés megtanulását, begyakorlását teszi lehetővé.

     A módszer az egyirányú kommunikációt minimálisra csökkenti, ugyanakkor fókuszálja is, amennyiben az előkészítésére teszi a hangsúlyt.
Meghatározó eleme a módszernek, hogy a csoporttagok autonómiáját, mint pozitív energiát használja és a csoportképzés szolgálatába állítja.
     (Például egy teljesen esetleges összetételű csoport tagja a második együtt töltött nap után feltett kérdésre, hogy szerintük mások számára is elérhetővé tegyük-e azt a tréninget - harci játék (Bevezetés a hagyományos férfi erényekbe) - a többségük így nyilatkozik: „Mindenképpen, de ők legyenek egy új csoport, mert mi már ismerjük egymást”. Módszertani megjegyzés: 1. csapatépítő feladat nélkül is csapattá alakultak, 2. máris adódik a téma a csoport számára: miért nehéz befogadni új embereket egy csoportba? - Mitől alakul ki egy csoport? stb.)

     A téma (tematika) az, melynek bizonyos vetületeit kristályosodási-pontként használja a csoportdinamikai folyamatban ugyanúgy, mint az önismeret területén. Tehát az előbbi példa akkor vezethető a csoportdinamikai kérdéskör felé, ha az a főtémánkhoz valamilyen módon csatlakozik. Ugyanakkor fel lehet vetni olyan kérdéseket menet közben, melyek hasonló módon új oldalról világítják meg a fő témánkat.
     Például a nemi szerepek különbözőségét megközelíthetjük valamely aktuális filmélményük szempontjából. A kiválasztott témát vitára bocsátjuk, majd a vita menetére is reflektálhatunk azzal a kérdéssel, hogy mi a tapasztalatuk – a lezajlott vita során – van-e különbség a fiúk és a lányok vitastílusa között vagy ez nemektől független, viszont karakterjegyeket, technikákat, vitatkozási stílusokat fedezhetünk fel…)

     A TCI alkalmazásának kulcsszavai: egyensúly a belső és külső világ között, integráció, interakció.

     A TCI modell:

A három elem közötti egyensúly megtartása - a mentális és fizikai környezet figyelembevételével (tudatosítom például, hogy ők tanulók én pedig tanár vagyok stb. vagy, hogy most tanteremben, iskolában, vagy a természetben vagyunk) a moderátor, csoportvezető feladata. A téma túlsúlya előadáshoz vezethet, az én túlsúlya a diktatúra vagy terápia felé csúszhat el, a csoport túlzott hangsúlyozása pedig egyszerű, kellemes időtöltés veszélyét hordozza.
A téma-megfogalmazás: pozitív, konstruktív, motivált, helyzetbehozó és személyes.

Kommunikáció és magatartás

A magad nevében beszélj! Konkrétan és ne általánosságban.
Mondd ki, amit gondolsz! (Ne a többiek elvárására figyelj, jogod van a saját véleményedhez.)
A zavaró körülményeknek elsőbbsége van! (Ha a téma nyugodt tárgyalását zavarja valami (hideg van a teremben, valakivel konfliktusom van, fáradt vagyok stb.) – tudatosítsuk, tegyük szóvá és beszéljük meg.
Figyelj az érzéseidre! (Az érzések nem mindig jók, de vannak!)
Ne az előtted szóló mondandójára reagálj, hanem magadat közöld, hogy rád hogyan hat valami.

Csoportdinamika hozadékok

     A módszer alkalmazásának egyik eredménye a csoport- és közösségalakító hatás. A személyes megnyilvánulások komolyan vétele éppen olyan fontos, mint az, hogy minden csoporttagnak helye, élettere és vélemény-nyilvánítási lehetősége van. Nem kötelező a megnyilatkozás, mindenki annyit nyilvánít ki a témával kapcsolatosan, amennyit jónak és megfelelőnek tart. A keveset is komolyan veszi a csoport és azt is, ha valaki csak annyit mond, hogy most nem szeretne ebben a kérdésben megnyilvánulni. Mindenki érvényesítheti elképzeléseit, ameddig az nem a csoport vagy a csoporttagok vagy a tárgyalandó téma rovására történik. A csoportnak lehetősége van strukturálódni nem csak a gyakorlatok alatt, hanem a vélemény-nyilvánítás kapcsán is. A kiscsoportos beszélgetések a személyes kapcsolatokat finomítják, míg az egyéni munka az önismeret alaplépése.
     A serdülőkori csoportok dinamikájának alakulásakor szintén figyelembe kell vennünk, hogy a fiúk nagyon szívesen versengenek, rivalizálnak, - hogy az önképüket finomítsák, alakítsák és ellenőrizzék.
     A lányok esetében a kapcsolatok építése, felülvizsgálata a hangsúlyos – ami nemegyszer éppen az autonómia megtapasztalását, kifejezését célozza és egyéni módszerek alkalmazását, megfogalmazását igényli.
Az egyéni (személyes)- és közös munka arányára a vezetőnek érzékenyen ügyelnie kell.
     A vegyes (fiúkból-lányokból álló) csoportoknál tudatosan kell figyelnünk arra, hogy különféle témák megközelítésénél szemérmes vagy nyers magatartások is előfordulhatnak, s ezek mély sebeket ejthetnek. A résztvevők tűrőképessége különböző, ezt nem érdemes provokálni. Ilyen helyzetekben a megnyilvánulások is kevésbé őszinték.

2008-04-03 Zöldy Pál